Életem naplója

(tudom, közhelyes)

Feedek
Megosztás
Írj véleményt!

Április 20.

Leginkább egy poloskához tudnálak hasonlítani. Mindenhol ott vagy, de senki sem szeret, semmi hasznod, mégis létezel. A tápláléklánc megszakad nálad, mert értelmetlen egész mivoltod.

Április 19.

Szerintem még napokig fogom érezni a szerves vegyületek maró szagát az orromban. Egy élmény volt ez a tárlatvezetés. Sebaj, legalább beírhatom az önéletrajzomba - cél a kaméleon lét- mondhatnám.

Ma még rengeteg minden lesz, belegondolni is fárasztó. Csak aludni szeretnék. Te jó ég, már évek óta csak aludni szeretnék, de hát ilyen ez az álmatlanság.

Ma legalább szereztem új ismerősöket, így már egy egész csapattal vonulhatok az ebédlőbe..

Én már inkább a holnapra koncentrálok. Miért? Menet közben majd eldől, de ha csak fele annyira jó estét össze tudok hozni, mint a tegnapi, akkor én már elégedett vagyok.

De addig is, mélyedjünk bele az ellenállhatatlan záródolgozatomba...

Április 16.

Mámor. Magamon kívül voltam. Csak átadtam magam az érintésnek, az érzelmeknek.

Izzadtam, de jól esett, rossz voltam, de jól esett.

Érzem... még most is élénken látom magam előtt mozdulataidat, az arckifejezésedet, mikor hozzád értem.

Nem tudom, miért volt ez ilyen hatással rám.. nem kellene. Újra és újra kibuggyan belőlem.

Még mindig csalódásnak éltelek meg.

Április 13.

Nagyon magas vagyok. Az átlagosnál bőven magasabb leányzó lettem a magam 181 centiméteremmel. De sajnos görbe vagyok.

Ennek több oka is van, egyrészt, mert nem szeretek ilyen magas lenni, másrészt (ami a nagyobb ok), hogy már így is minden ember megbámul... folyton utánam néznek, végigmérnek. Utálom. Rendesen gyűlölöm, ha valaki megnéz, legyen az jóképű, fiatal, öreg, bárki. Ha kihúzom magam, akkor ezek száma a duplájára nő (ha ez lehetséges). Akkor már a cicijeim is előtérbe kerülnének. Még a saját apám is megbámul, ha szépen kihúzom magam.

Évek óta görbe vagyok és tudom, hogy nem jó, tudom, hogy csúnya, és már úgy vagyok vele, hogy az sem számít, ha megbámulnak, de már sajnos kezd beállni a hátam. Nagyon nehezen tudom kiegyenesíteni.

Szörnyű, hogy ez a szégyellőség érte el nálam ezt a meggörbült, hátfájós állapotot....

Április 10.

Kivettem egy szabadnapot, hogy Ábellel lehessek. Egy újabb igazolás bűneimnek. De lassan már bűntudatom sincs az a baj, hiába tudom, hogy helytelen, amit teszek.

Valami nem stimmel. Folyamatosan van bennem egy hiányérzet, mintha lenne valami, amire várok, de közben tudom, hogy sosem kapom meg, de egyszerűen örökösen várok rá. Néha csak nézek magam elé, és keresem azt a hiányzó darabkát, de rá kell jönnöm, hogy ezt csak más tudná pótolni igazán.

Szörnyű, hogy még a munkámra sem tudok koncentrálni, mert folyamatosan azt keresem, mi hiányzik, mi nem jó. Mi kell még nekem? Jó lenne kiteljesedni azzal ami, van..

Április 6.

Aggodalmaskodó ember vagyok. Eleve a természetem is olyan, és ráadásul még nő is vagyok. Valahogy meg kellene tanulnom az önuralmat, gyengeségeim közé tartozik, ahogy a felismerése is annak, hogy ez már talán mindig is ilyen marad. Félni valamitől, olyan gyengeség, ami falak közé zár. A saját elménk csapdája.

Azt mondják anyukámra ütöttem, mint külsőleg, mint belsőleg. Tulajdonképpen mindig is arra vágytam, hogy legalább csak fele annyira erős lehessek, mint Ő. Az én hősöm!

Apukám már más tészta. Úgy tanít, hogy még véletlenül sem szeretnék olyan lenni, mint ő. Jól kiképzett az életre, amiért örök hála, de ennek volt pár hátulütője is, aminek most a levét issza.

Mindenesetre nekem csak az önuralmat kell gyakorolnom és fejlesztenem. Intelligenciánk mérőeszköze az önuralom. Mint egy nyakkendő: megjelenés nyakörvbe zárva.

Most megyek, indulhat a határok áthágása egy új nap ölelésében...

Április 3.

Pénteken leszünk Ábellel immár hét hónaposak. Hihetetlen gyorsan eltelt ez az idő, és még annál is ijesztőbb, milyen gyorsan tudott valaki ennyire az életem részévé válni. Elképzelni nem tudom, mennyire rossz lenne nélküle minden. Ő a legjobb barátom, ő az első ember, akire reggelenként gondolok, és akivel a napom zárul.

Kíváncsi vagyok, ez a mese meddig tart...

Ma főzni fogunk egy kis szecsuani csirkét - csak semmi egészségtelen- most elterveztük, hogy odafigyelünk az étkezésünkre. Már csak az edzést kellene bevezetni és pöpec lenne a dolog.

Szerdánként TRX-re járok az egyik barátnőmmel, de hát az is csak heti egy alkalom, annyit ér mint halottnak a nyelves puszi. De azért elhitetem magammal, hogy már így is félig hős vagyok.

Március 29.

Milyen változásokat tud elérni az, ha valami folyamatosan a fülünkben van. Apukám éjjel nappal a politikai csatornákat nézi a TV-ben. Gyűlölöm. Annyira idegesített, hogy próbáltam hangos zenével elnyomni a szobámban, de esténként alvásnál még így is behallatszódott.

Most itt ülök a munkahelyemen és a politikai pártok tervezetét és felépítését olvasgatom nagy érdeklődéssel. Páli fordulat. Sose hitem volna, hogy érdekelni fog a politika, szavazni sem járok el (ó én bűnös lélek) de egyszerűen semmilyen szinten nem mozgatott meg a dolog.

Még jó, hogy "csak" politikai csatornákat nézett apa...

Március 27.

Jó nagy vita volt tegnap este. Hajnal kettőig ment a balhé... Miért? Oh, csupán annyit kértem tőle, hogy amikor telefonálunk, akkor ne csak róla legyen szó, én is szeretnék csomó mindent mesélni. Talán az egóját sértettem meg, de ahelyett, hogy azt mondta volna "ne haragudj szívem, majd odafigyelek rá", inkább bevágta a hisztit.

Imádom, amikor nincs semmi ütőkártyája, ezért csak mutogat rám, hogy "de te is", meg hogy "bezzeg amikor te...". A végén belátta, hogy a semmin hisztizett be, de ettől még én maradtam a szar. Csapkodjam meg.

Ma azért bevittem a seggét kocsival, mert szerencséjére megkaptam a kocsit.

Jó lenne, ha egyszer végre benőne a feje lágya, és hagyná ezeket a gyerekes hisztiket. De ettől még imádom azt a tökfejet.

Március 26.

Felemelő érzés volt ez a hétvége. Ültem a wc-n miközben alul felül jött belőlem minden. Minden... Valami új vírus, levegőben terjed meg minden. Annyit hánytam, hogy már izomláz lett a hasamban. Annyit hánytam, hogy már remegtem. Két nap alatt négy kiló szoszi hello szia. A legújabb diéta. Nodebár én nem szeretnék fogyni, cseppet sem, így ez a négy kiló mínusz elég kellemetlenül érintett. Sajnos muszáj visszaennem, így már tervben is van a mai útvonalterv. Meki. Ha már dolgoztam (rabszolga sorsra jutva) ott másfél évet, legalább költsem is ott a pénzem... Azt a sok gyakornoki pénzemet. Na de majd egy nap! Egy nap majd begurul az az X6-os. Ha mégsem gurulna (ami nagyon fájna), már bebiztosítottam Ábelt 'B' tervnek. Csak ahhoz neki is pénzesnek kellene lennie. Sebaj, pénz még nincs, de legalább okosak és szépek vagyunk!