Életem naplója

(tudom, közhelyes)

Feedek
Megosztás
Írj véleményt!

Június 21.

Sokaknak 20 évesen már saját autójuk van, vagy lakásuk, amit természetesen nem saját finanszírozásból szereztek meg (szülők), amivel amúgy semmi gond nincs, ha megtehetik akkor váljék egészségükre!

Én 20 évesen eljutottam odáig a "ranglétrán" - ha lehet így nevezni-, hogy saját lakáskulcsom van! Nem, nem a barátomékhoz... eme megtisztelő ajándék a családom adománya. 20 év után megtörtént ez a szintlépés!

Ironikusnak tűnhet, bár közel sem az. Én tényleg örülök! (nyilván egy X6-os BMW-nek sem mondanék nemet) de most a kis apró falatnyi fémdarab is megteszi!

Mit is mondhatnék, a jövőm úgyis ingatag lábakon áll, bármerről is nézzük, de ha minden borul, legfeljebb vénlányként munka nélkül öregszem meg szüleim nyakán...

Június 14.

Végre esik. Nem bírom a kánikulát, és sajnos a forró nyár elég korán jött ránk idén. Egyre több helyen olvashatjuk a 'hogyan védekezzünk a nagy meleg ellen' praktikákat. Két véglet játszódik: vagy fullasztó meleg van, ami elől a négy fal közé menekülünk, vagy szakad az eső, ami elől szintén a négy fal közé menekülünk. Választékok bősége.

Nekem megfelelő az irodában ülni naphosszat. Nincs sok munkám, de szerencsére fel tudom találni magam.

Ma leginkább a délutánt várom, hogy a szerelmemmel legyek, még ha csak 2 órára is... Az estére nem is nagyon szeretnék gondolni. Bebumlizni a városba este tízkor, aztán barátnőmnél aludni, hogy másnap totál fáradtan becammogjak dolgozni, felemelő érzés lesz. De mindent a barátokért!-ugyebár...

Június 12.

Irigy vagyok. Irigy vagyok azokra, akikkel együtt dolgozol. Hogy miért? Azért, mert ők a legjobbat kapják belőled. Azt, amit én szeretnék.. nekik mindig a legjobb formádat adod, poén hegyek, jo beszélgetések, nevetgélések.. nekem pedig általában a fáradt, ingerült, kimerült éned jut már csak. És ne értsd félre, tudom, hogy nagyon sokat dolgozol, de próbáld megérteni az én helyzetemet is. Ezért van, hogy néha úgy érzem, teher vagyok, hogy csak zavarlak a pihenésedben, nem hagylak aludni, nem hagylak azt csinálni amit akarsz.

Én az energiámat rád áldozom. Én a legjobbat neked tartogatom, senki másnak. Az, hogy a munkahelyemen mi jut a népnek, egyáltalán nem érdekel, mert Te a legjobbat érdemled...

Június 12.

Sűrűbbnél sűrűbb napok... De hát ezt akartam, nem? Hát hogyne. Egyik helyről a másikra szaladok, mint a mérgezett egér. Egy dagadt mérgezett egér.

Egy hét alatt kétszer is megkaptam, hogy dagadt vagyok, hogy a méreteim túl nagyok... ilyen ez a modell élet. Na, de sebaj, most jön a saláta korszak, hátha valamit sikerül elérnem vele, ha már a trx edzésekkel és az otthoni tornával nem sikerült.

Nincs vita, ha érvényesülni akarsz a modell világban, be kell tartanod a nemzetközi méreteket: derék: max. 60 cm és csípő: max. 90 cm. Nekem 5-5 centivel nagyobb mindenem. De ahogy apukám is mindig mondja: „ma már nem divat a vékony nő”.

Június 04.

Megbántottam azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek... Szörnyű érzés. Amiket írtam, teljesen jogosan fájóak. Sajnálom, hogy jólesett mások dícsérete, tudom hogy helytelen volt ez az érzés... Erre ezentúl odafigyelek, és a legjobb leszek neked, ahogy te is az vagy nekem.

Visszacsinálni már nem tudom, de igyekezni, hogy ez többet ne forduljon elő, az mindenképp menni fog. Remélem azt is figyelembe vetted, hogy hány alkalommal írtam le, mennyire szeretlek, hogy hányszor írtam le, Te vagy a mindenem... Csupán több szeretgetésre vágyom, ennyi... De ezentúl odafigyelek, hogy ezt a figyelmet senki mástól ne kaphassam meg.

Szeretlek Ábel!

Május 31.

Utolsó nap a hónapból. Utolsó nap, az elbúcsúzásra. Szomorú, hogy te voltál az egyetlen ezen az átkozott helyen (talán ez picit erős megfogalmazás), aki őszintén érdeklődött irántam, aki 3 hónap alatt a barátommá vált, aki ha mindenki más lenéző volt, akkor is szeretetteljesen közeledett hozzám... de elmész.

Nyilván fogunk még találkozni, nem felejtjük el egymást. De az, hogy most ezt mind nélküled kell, az már kevésbé tetszik.

Kivel fogok ebédelni járni? Kivel fogok falunyi adagokat bezabálni? Kivel fogom kipletykálni a Gyógyszergyár minden dolgozóját?

Nevetségesnek hangozhat, hogy így "megvisel" a dolog, de őszintén te voltál az egyik oka annak, hogy még itt vagyok.

Holnaptól új hónap, új légkör. Nélküled.

Május 09.

Mostanában valahogy nem vagyok a toppon. És a gond az, hogy ennek már egészségügyi jelei is vannak. Sokszor vagyok beteg, pedig régebben átlagosan évente egyszer voltam beteg. Alig kezdtünk bele 2018-ba, de már négyszer voltam olyan beteg, hogy nem tudtam napokig felkelni az ágyból. Próbálom magam lelkileg rendbe tenni, de nehéz, ha közben ennyi szar van. Igyekszem a pozitív oldalamat mutatni, nem szeretem, ha bármit is látnak rajtam, se otthon se máshol. Talán emiatt is kellett ez a blog, egy kis megkönnyebbülés. Mindenesetre továbbra is csak sodródom az árral aztán vagy belefulladok, vagy nem.

Május 07.

Érdekes egy álmom volt. Egy erdőben kezdődött. Arra pontosan nem emlékszem, hogy kikkel, csak azt tudom, hogy a barátaimmal voltam. Játszani mentünk oda, de nem akármilyen játékra. Az erdőben ki volt alakítva egy rész erre a játékra, ami úgy nézett ki, mint egy tábor, 5-6 kis faházzal. A fák körülöttünk teljesen betakartak. A játék nagyon egyszerű volt, el kellett bújni. De a hunyók (mert több is volt), nem emberek, hanem raptorok voltak. Kaptunk 15 percet, hogy elbújjunk akár a házakban, akár az erdőben. Ami érdekes, hogy nem csupán el kellett bújni, hanem ha megtaláltak, akkor menekülni is kellett, mivel ezek a raptorok megöltek mindenkit, akit megtaláltak. Nem sima raptorokról van szó, hanem mintha a T-rex tulajdonságaival ruházták volna fel őket: ha nem mozogtunk, nem láttak.

Egyszer már álmodtam ezt, és végig halálfélelmem volt.. teljesen rémálomként éltem meg, de most nem. Az álmomban valamilyen szinten érzékeltem ezt a 'dejavut' mivel ismerős volt a hely, illetve egyáltalán nem féltem, inkább izgalmasnak találtam. Odáig már nem jutottam el, hogy ráeszméljek, az egész csak egy álom, ez valahogy sosem sikerül. De valamennyire az agyam mégis eljuttatta ezt az információt, mert nem féltem, hogy meghalok, mivel tudtam, hogy úgysem valódi. Talán ez már a köztes állapot, amikor még nem tudom beazonosítani, hogy mi a valóság és mi az álom, de azt már tudom, hogy ami ott történik, az nincs kihatással rám.

Mikor elsőnek álmodtam ezt, én éltem túl egyedül.. minden barátom meghalt a szemem előtt, amíg én a búvóhelyemen ültem reszketve. Apukám nagyon jól megtanított elbújni, illetve teljesen hangtalanul várni. Sok gyerekkori katyvaszt belemagyarázhatnék, de a valóságot, a kiváltó okot sosem tudom meg, az a tudatalattimban marad.

A mai álmomban ugyan azt a búvóhelyet kerestem, mint ahol elsőnek túléltem, de nem volt ott. Szinte rögtön megtalált az egyik raptor, de szerencsére el tudtam menekülni, és új búvóhelyet találtam, ahol persze újra megtaláltak. Ez a huzavona ment végig, míg végül fel nem ébredtem. Nem lett lezárva az álom, nem tudom mi történt volna még, ha folytatom. Csak azt tudom, hogy a két álom között egy egész személyiségnyi különbség volt..

Május 03.

Zseniális este volt! Életem koncertje... Végül a 11 órás finishből fél egy lett, de megérte bőven fél kettőre ágyba kerülni. Úgy mentem oda, hogy ha csak a két kedvenc számomat meg tudom hallgatni élőben (mert ugyebár páholyszinten a pultnál semmit nem hallani) akkor én már boldog ember vagyok. Nem hogy a két kedvenc dalomon ott voltam ( Another brick in the wall, Money), hanem majdnem a fél koncertet végighallgattam!!! Imádtam! Bár Roger Waters meglehetősen merész volt, amikor az óriás kivetítőn gúnyos képekkel nyilvánította ki politikai nézeteit és magyarul írta ki, hogy "Trump egy disznó". Fenomenális volt! Örök élmény!

Május 02.

Hajjaj egy hét kimaradt. Sajnálom! Annyi minden történt. Megpróbálom összefoglalni: pénteken Ábellel voltam, végre egy hét után újra együtt lehettünk, majd ott aludtam és szombaton kettő körül hazamentem, mert készülődtem az estére. Az az este nem úgy sült el, ahogyan azt terveztem. Kicsit sem... De most már nem számít, a lényeg, hogy másnap (vasárnap) elmentem lézer harcolni a barátaimmal, és zseniálisan jó volt! Még úgy is, hogy az exemet az én kocsimba ültették, és egész úton stresszben voltam, vajon éppen milyen kritikával fog illetni. Szerencsére nem volt paraszt (ahogy általában) és egész jól kijöttünk, főleg az után, hogy egy csapatba is kerültünk a lézerharcnál... Mi nyertünk, LOL. Azután hazamentem, és mehettem dolgozni. Munka.. Mostanában nagyon sokat dolgozom, de sajnos muszáj, ennyi kiadás mellett. Ma is bejöttem az irodába 9-re majd négykor átszaladok a másik munkahelyemre és ott este 11-ig leszek. Durva lesz, de megéri, mert Roger Waters koncert lesz!!! Hát el tudjátok ezt képzelni? Gyerekkorom óta a kedvencem és most élőben hallgathatom!!!